Folytassuk a kehelyalakú motívumokkal. A kehelyalakú virágmotívumok közül a bibliai eredetű liliom a szüzesség szimboluma, neve latin eredetű és a középkorban személynévként kezdték használni, és mostanra nagyon divatos lett. A régi úrihímzésekben gyakori a liliom motívum, de a népművészetben a hasonló formájú tulipán és szegfű helyettesíti.A tulipán török eredetű virág, szép színeivel hódította meg Európát, míg valóságos tulipán láz nem lett. 1630 Hollandia. A másik kehelyalakú virágmotívum a mediterrán eredetű szegfű Nyugat-európában a XV. században már a szerelem jelképe volt. A törökök is kedvelték magát a virágot és a virág motívumát. A szegfűt Magyarországon a XVI. század elején a legkedveltebb virágok között sorolják fel. A magyar népi ornamentikában a szegfű rendszerint középső motívumként jelenik meg. 

Rozmaring. A rozmaringot nem jelentéktelen virága miatt, hanem apró jó szagú levelei miatt kedvelik. A rozmaring a népi díszítőművészet valamennyi ágának egyik fő eleme. Egyszerű formája páros levél, szerepelhet mint önálló motívum és mint kiegészítés, levéldísz. A magyar címer körül is nem babérkoszorú van, hanem rozmaring.

kép: feltöltés alatt

A rozmaring mint lakodalmas koszorúnövény lett népszerű, a németeknél a XVI. század végéig rozmaringból fonták a menyasszony koszorúját és a lakodalmas vendégek rozmaring bokrétával ékesítették magukat. A rozmaringot a mirtusz, majd a művirág szorította ki. A rozmaringnak a magyar falvakban ma is szimbolikus jelentősége van. Lakodalomban egy-egy rozmaring ágacskát tűznek minden leány mellére, - de asszonyéra nem!. A menyasszony koszorújába - még ha művirágból való is - legalább egy ágacska aranyozott rozmaringot feltétlenül tesznek.

Madár. A madár egy ősi lélekszimbólum, ha vki látta a "A magányos lovas" c. filmet Johnny Depp főszereplésével http://www.imdb.com/title/tt1210819/?ref_=nm_flmg_act_10, akkor a karakter megformázásához használt madár ami a feje tetejét díszíti, pontosan megmutatja miről szól ez a szimbólum. A madár a halott elszálló lelkét ábrázolja. A székelyek emberalakú fejfáin az ember feje tetején ül a madár. A lélekmadarat megtaláljuk a finnek sírkeresztjén is. A bálványok felett egy hosszúpóznán ott ül a lélekmadár is, mert a lelkek madár képében járnak a túlvilágra és vissza. A táltosok, sámánok lelke is madár képében száll a túlvilágra megtudni a jövendőt, vagy megküzdeni a rosszindulatú szellemekkel. Nálunk csak úgy, mint ázsiai rokonainknál. Ezért tűzdelik tele hajukat és ruhájukat madártollakkal a szobériai sámánok, de az északamerikai indiánok is.

A lélekszimbólumoknak keleti rokonaiknál is van szerelmi vonatkozása, alapjelentése azonban nem az. A magyar szimbólumoknak viszont a szerelem az első jelentésük. A madár szárnya, fészke és tojása is mind ősi szimbólumai népköltészetünknek. A madarak közül a búvárkacsa a legősibb lélekszimbólum. A víz alatt és az égben egyaránt otthonos madár méltán felkelthette a primitív ember érdeklődését. A világ legkülönbözőbb népeinek teremtésmondáiban megtaláljuk a kacsát. A Kalevala szerint kacsa tojásából lett a világ, törött héjából a föld és ég, sárgájából a nap, fehérjéből a hold. A magyar lidérc is lúdnyomot hagy a tűzhely hamujában.

Népművészetünkben a madár ritkán látható önálló díszítmény formájában. Rendszerint virágok, fák között áll vagy fa tetején ül a madár, máskor meg virágos ágat tart csőrében. A madarak fajtája ritkán ismerhető fel. Ilyenkor galambot, tyúkot, kakast, rucát, pávát vagy hattyút ábrázol a kép. Általában sematikus formában jelenik meg a madár.

Egy kis néprajz, ez elkerülhetetlen lesz ebben a bejegyzésben, remélem a gazdag képanyag azokat is kiszolgálja, akik unalmasnak tartják. A hagyományos magyar népművészeti stílusnak, a többi művészeti ághoz hasonlóan, megvan a sajátos élete, tehát van kezdete, alakulása és végül elhalása. Pontosan sajnos nagyon nehéz meghatározni a történelmi alakulását, mert ahogy haladunk visszafele a múltja fonalán, egyre jobban elhalványodik, és egyre kevesebb tárgyi emlékkel illusztrálható. A XVIII. század vége előtti sok évszázados idő csak szórványos emlékanyagból, régészeti leletekből, és más népek kultúrájából vett párhuzamok alapján rekonstruálható. Ha már emlékanyag, beszúrok egy képet a tulipános ládámról, és a benne talált tálakról, amit a nagymamámtól örököltem.
Aki éppen egy ilyen tárgy korhű díszítéséhez keres ötleteket, annak hasznára válhat. (Off: Restaurálástól mindenkit óva intek, mert ezekben a tárgyakban pont az eredeti festésük képezik az értéket, esetleg érdemes elvinni egy szakemberhez tisztításra, konzerválásra. Én is ezt tervezem.)

A virág, a virágból alkotott minta a magyar díszítőművészet fő motívuma. A magyar nép a díszítést "virágzásnak" is nevezi. A virágzó asszonyok és mesteremberek, a virágmintát sohasem közvetlenül a természetből vették. A minta kézről kézre "szállt", emlékezetből dolgoztak, hasonlóan mint azt tanultuk a népdalok esetében. Bár a népművészet virágai végtelenül sokfélék, ezek elnevezése néhány virágra, néhány alapmotívumra egyszerűsödik le. Az alapmotívumok két csoportra oszthatók: kerek motívum és kehelyszerű motívum. A legközkedveltebb, és legrégebbi kerek motívum a felülnézetből ábrázolt rózsa, és kerek a gránátalma motívum, amely metszetben mutatja a gyümölcsöt. Kehelyszerűek a profilból ábrázolt virágok: a liliom, a tulipán, a szegfű. A ládikán is jól megfigyelhetők.

A kerek motívum kiinduló alapja általában a kerek, ha valaki nekikezd a rajzolásának érdemes segédvonalnak használni egy kört, esetleg szív vagy csepp formát, utána erre az alapformára építeni fel a motívumot. Segítség még, ha húzunk egy függőleges vonalat és tükörbe rajzoljuk, hogy a sarkalatos pontok elhelyezkedése magasságban stimmeljen. Példa három lépésben:

Rózsa. A rózsa a szerelem jelképe, népköltészetben a kedves megszólítása, megnevezése: "Nem az a rózsa ki a kertben nyílik, hanem az a rózsa, kik egymást szeretik". A rózsa a magyar népművészet minden ágának legkedvesebb, leggyakoribb motívuma.

A gránátalma motívum sokszor a rózsa formáját felhasználva belül tagolt, rácsmintával, pontozással, félkörökkel, szárával ellentétes oldalán apró vonalkákkal díszítjük. Ezt itt most el kell képzelni, bocs. A gránátalmát ma alig ismerik, valaha főúri asztalra való ritka, ünnepi gyümölcsnek számított. Igénytelen külsejű, de felvágva annál érdekesebb: apró sűrű magok tömkelege málnaízű vérpiroshúsban. A motívum felvágva ábrázolja a gyümölcsöt, a rácsozás a magok sűrű hálózatát hivatott bemutatni. A paradicsomkertnek sokmagú almája a termékenységet szimbolizálja az ókortól kezdve. A motívum az európai iparművészetben a keleti brokátok révén került és főleg a reneszánsz hímzések gyakori eleme. Régi magyar neve "pomagránát", az úrihímzések megjelölésénél fordul elő. A népi motívumelnevezések között nem találkozunk e szóval, azonban a Kalotaszeg falvaiban "almásos rózsás"-nak nevezik a gránátalmás motívumot. ...

Még sokat tudnék mesélni, de ebben a posztban legyen elég ennyi. A következő bejegyzésben ennél is gazdagabb képanyaggal próbálok készülni, és mesélek még a liliomról, a tulipánról, a rozmaringról, és a magyar népi díszítőművészetben megjelenő madárról.